Önmérséklet?

 people-314481_640.jpgA KKV Marketing csoportba érkezett egy érdekes vélemény, ami azután heves vitákat váltott ki. A lényege az írásnak ez:

Szóval szerintem a marketing (és itt főleg az online-ra gondolok) pillanatnyilag nem áll másból, mint, hogy erőszakosan az arcomba tolod magad, befurakszol az olvasott cikkeim közé, felugrassz a monitoromra, hívogatsz, nem hagysz élni.

Bár az író marketinget ír, valójában a reklámról szól a panaszkodása.

Nem hagyod fiacskám, hogy nálam jelentkezzen a kereslet, az igény, a vágy, hogy egyáltalán akarjak venni valamit. Nyomulni akarsz a pénztárcámra különböző trükkökkel ahelyett, hogy türelmesen kivárnád, míg megtalállak. ÉN!!! Nem te jössz a képembe! Megvárod, míg én kereslek.

Az írás tart tovább is, de az már csak árnyalja a fentieket. Miközben a marketing és azon belül a reklám is ennél sokkal összetettebb és több elemű, mégis érdekes látni, hogy egy cégvezető, aki nem marketinges, hogyan látja ezt a világot. Érdekes és elgondolkoztató. 

Az a fajta erőszakos jelenlét, ami őt zavarja, része a mindennapjainknak. Nemcsak az online világban, de minden téren ömlik ránk az információ, amelynek nagy része szemét. A helyzet kezd ahhoz hasonlítani, amit a A Venus-üzlet című sci-fi-ben leírnak a szerzők. Igaz, ők az ötvenes évek amerikájának a világát vetítették előre. De ami most az interneten történik, ehhez nagyon hasonló: az önmérséklet és önkritika nélküli reklámozás, a mindent eladni akaró, mindenhol megjelenő, minden létező eszközt kritika nélkül használó világ.

Érdekes látni, ahogy ez a fajta reklámvilág egyre irritálóbbá válik. És azt is érdekes látni, ahogy az ezt művelők próbálják védeni azt, ami történik. Mert ha nincs reklám, akkor miből fogja tudni a vevő, hogy mit vegyen? Ha nincs reklám, akkor hogyan fogom eladni azt, amit akarok?

Pedig a megfogalmazott kritika nem reklám ellenes, hanem önmérsékletre szólít fel. Arra, hogy attól, hogy kalapács van a kezünkben, még nem kell mindent szögnek nézni. Ne akarj mindenhova felugró ablakot, ne akarj mindenkinek hírlevelet küldeni, ne üldözd a vevődet olyan termékek reklámjával, amit már megvett.

A jelenlegi online reklám legnagyobb hibája a könnyű hozzáférhetőség, és az ebből fakadó kritika és önmérséklet nélküli használat. Mert megtanítják, hogy hányszor kell kiküldeni egy e-mailt, hogy az leghatékonyabb legyen. Megtanítják, hányszor kell elérni egy embert, hogy vevő legyen. Megtanítják, miért jó a pop-up, miért jó a remarketing, miért jó a hírlevél… De azt nem tanítják meg, hogyan kell mindezt rendszerben használni. Nem tanítják meg, hogy mindent egyszerre használva mi történik. Olyan ez, mint a gyógyszerek. Egy-egy gyógyszer önmagában hatékony, de ha egyszerre többet is eszünk, könnyen gyengíthetik egymás hatását. És itt most ez történik: a sok egyenként is kicsit erőszakos reklám együttesen kifejezetten zavaróvá válik.

Pedig ezek nagyon jó eszközök, nagyon hatékonyak, tényleg segítenek az eladásban. De ha ész és főleg önmérséklet nélkül mindent használunk, ha csak azokat a véleményeket vesszük figyelembe, amik egyenként elmondják mindegyikre, hogy mennyire jók, akkor eljutunk a mai állapotokig.

A marketing nem rossz, a reklám nem káros. A reklámra szükség van, de mindig is zavarni fog. Ha megfelelő önmérséklettel és tudással képesek vagyunk kibírni, hogy ne használjunk mindent, akkor hatékonyabbak leszünk.

<!–

–> A cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://onlinemarketing.blog.hu/2017/09/18/onmerseklet_509