Öncenzúra 2.0

glass-3983411_640.jpg

A cenzúra, ahogy a Wikipédia írja, információk felügyelete, elsősorban politikai és morális alapokon. Legyen szó állami vagy más cenzúráról, a lényeg, hogy valahol valakik hoznak szabályokat, és az alapján eldöntik, mit szabad közzétenni és mit nem.

Az internet azt a fajta központi cenzúrát tette sokáig haszontalanná, ami elsősorban az államok által volt irányítva. Aztán ahogy fejlődött a technológia, úgy tanulták meg a különböző kormányok, milyen eszközeik vannak mégis a hagyományos cenzúrára. Ez az internet jelentheti annak teljes korlátozását (ilyen például Észak-Korea), annak részleges és folyamatos korlátozását (ilyen például Kína, ahol csak azok az információk jelenhetnek meg, amit engednek, és csak azok a szolgáltatások működhetnek, amit megengednek) és jelentheti annak törvényi szabályozását (ahol törvényben határozzák meg, mit szabad és mit nem, de nincs erre külön technológiai megoldás).

Vagyis az állami cenzúra jelen van az interneten is. De nemcsak az állami. Sok szolgáltató, vélt vagy valós okokból szintén cenzúrázza az ott megjelent tartalmakat. Ilyen például a Facebook is, ahol elég sok dolgot nem szabad csinálni, elég sok dologról nem szabad beszélni.

Az igazi probléma az, hogy valódi, leírt szabályok csak a törvényi szabályzás esetében vannak. A totális cenzúrák, mint a kínai sok esetben nem publikus szabályok vagy irányelvek alapján működik. A nem állami cenzorok, mint például a Facebook, irányelveket használnak, amelyek kicsit gumiszabály szerint működnek a gyakorlatban. Mivel minden tartalom emberek által történő ellenőrzése nagyon nagy apparátust igényel, ezért igyekeznek ezt automatizálni, ami sokszor nem működik jól. A Facebook esetében ez kellemetlenség, az állami cenzúra esetében ez már ennél több is lehet (szélsőséges esetben börtön, kínzások és halál). 

Éppen ezért ismét kialakult egyfajta öncenzúra. Ahol erős az állami kontroll, ott ez sajnos természetes. Ahol viszont a cégek felügyelnek, már nem kellene annak lennie. De mégis, jönnek a problémák: hogyan lehet úgy kommunikálni, hogy ne tiltson a Facebook? Ha a cégem olyan tevékenységet folytat, ami határeset, mi a helyes út? Sokszor történik meg, hogy a Facebook algoritmus tévedésből tilt valamit (legyen szó posztról vagy hirdetésről), és utána sokáig tart visszaszerezni mondjuk a hirdetési lehetőséget. Ezért inkább olyat ír az ember, ami biztos “átmegy”. Ez viszont már öncenzúra: nem azt írom, amit szeretnék, hanem azt, ami szerintem lehet.

Észre se vesszük, de belecsúszunk egy totális kontrollba. Ez pedig alapvetően káros, hiszen a szólásszabadságot is korlátozhatja. És most nem arról van szó, amikor másokra káros politikai szólamokat hangoztat valaki – a határt valahol meg kell húzni, de erre valók a törvények -, hanem arról, amikor gazdasági és nem törvényileg szabályozott érdekek befolyásolnak.

A probléma ott van, hogy nincs jó megoldás. Az Európai Unió napokban élesedett szerzői jogi szabályozása például megpróbál egyfajta rendszert vinni abba, hogyan lehet elérni, hogy a jogvédett tartalmakat csak engedéllyel lehessen használni, de ez egyfajta “elefánt a porcelánboltban” helyzet: az EU mindig is hajlamos volt a túlszabályozásra, most is ez történt. Miközben ez egy fontos dolog, és előre is mutat, de rávilágít a nehézségekre is. Ésszel, a szükséges mértékben történő szabályozás kell, de a határ megtalálása nem egyszerű.

Az öncenzúra tehát ismét köztünk van, de most nem az írókat sújtja legjobban, hanem azokat, akik gazdasági céllal akarnak kommunikálni egyes platformokon. És azt hiszem, ez velünk is fog maradni még jó ideig, sőt, talán örökre. Mert a szabályok nélküli világ nem fog működni, sajnos. Ahhoz túl sok az egymást ütő, ellenkező érdek.

<!–

–> Öncenzúra 2.0A cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
https://onlinemarketing.blog.hu/2021/06/14/oncenzura_2_714