netflix_1.jpg

Van az USA filmiparának egy széles és jól jövedelmező ága, amely a szórakoztató családi filmeket adja. Rendszeresen születnek jó és rossz művek ebben a műfajban, jellemzően egy estés szórakozást nyújtva. Mára már nem is elsősorban moziba szánva, hanem otthonra, streamingről vagy tévéadásból nézve. 

Nem nevezném ezeket a filmeket művészi alkotásoknak, nem is az a céljuk. Jó iparosmunkák ezek, feladatuk a laza szórakoztatás, némi pátosszal, amerikai családmodellel és persze a kötelező happy end-del. Mi magunk is nézünk ilyeneket rendszeresen, egyfajta agyzsibbasztó esti szórakozásnak, amikor az ember már gondolkodni sem akar. Mert ezek erre valók: kikapcsolni, kikapcsolódni.

Néha viszont képesek ezek a mozik többet is adni. Az az érdekes, amikor mindezt úgy teszi, hogy a fent leírtak mind igazak rá – és mégis, van egy másik rétege a filmnek, amely korrajzot ad, ne adj isten tanít vagy magyaráz. És ezek a filmek igen érdekesek abból a szempontból is, hogy megmutatják az itt és most kultúráját is.

Ebből a szempontból volt nekem meglepetés a Netflix egyik új filmje, egy sci-fi – vígjáték – animációs film, a The Mitchells vs. the Machines. Laza családi mozinak hirdeti magát, és az is. A történetet nem mesélem el, meg kell nézni, nem lesz sem túl meglepő, sem túl fordulatos, de egy vállalható road movie az egész. 

De. És ez a de miatt volt nekem érdekes. De tele van olyan betétekkel, bevágásokkal, ami a mai tinik világa. Nem TikTok, hanem YouTube szerepel benne, a főhős lány oda gyárt videókat, és ebből következően tele van a film mémekkel. Ráadásul ezeket nem megrajzolták, hanem egy az egyben belevágták a rajzfilmbe az élő videókat is. Plusz kb. 5 percenként elsütnek benne valamilyen filtert, kimerevítenek eseményeket, számos utalás van a filmes zsánerekre és így tovább.

Egyfajta paródia is ez a film, amikor Hollywood magát parodizálja. Olyan hangulata volt számomra, mint Jancsó életművének az utolsó filmjei (pl. a nagy kedvencem, az Anyád! A szúnyogok), amelyekben nem veszi komolyan magát, és kiszólásokkal, képi megoldásokkal parodizálja a műfajt is.

De ez a film egy igazi tükröt is tart elénk. Tükröt tart a generációk ellentétére, a sekélyes médiafogyasztásra, a mobilfüggőségre is. Miközben szórakoztat, megadja a lehetőséget is arra, hogy elgondolkozzunk. És ez nagy erénye ennek a mozinak.

Ajánlom mindenkinek, aki még fiatal, és ajánlom mindenkinek, akinek van fiatal gyereke vagy unokája. Ha megnézed, megérted, miért. Mert miközben a szereplők egyfajta szirupos fejlődéstörténeten mennek át, miközben a főgonosz egy buta karikatúra, és az egész történet úgy hiteltelen, ahogy van, mégis rámutat arra, hogyan élünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, és hogy mégis lehet kapcsolat a generációk között.

Csak ehhez néha kellenek lázadó gépek, akiktől meg kell menteni a világot.

<!–

–> A cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
https://onlinemarketing.blog.hu/2021/05/12/mitchellek_es_a_memek