Hurka Gyurka és Ági, mit tanítottak a szocializmus kedves reklámfilmjei?

A karantén remek lehetőség a tanulásra, ma elkalandozunk a rendszerváltás előtti világ TV reklámaihoz, megnézzük, hogy mit tanulhatunk a kor marketingeseitől, mi az, amit a közösségi média korában felhasználhatunk a munkájukból.

Nem kell történésznek lennünk ahhoz, hogy átlássuk, akkoriban jóval korlátozottabbak voltak a reklámfilm-gyártás lehetőségei, minden elképzelhető szempontból. Gyökeresen más volt a jogi környezet, a technológiai feltételek, egy-egy kreatív projekt időbelisége, a néző, a megrendelő, és a sugárzó TV csatornák eltérő mentalitásáról nem is beszélve. Más világ volt az, mégis van valami, amit elleshetünk az akkori alkotóktól.

Ez nem más, mint az unásig emlegetett kreativitás, amire akkoriban igazán nagy szükség volt. Bemutatunk remek, és kevésbé szép példákat, ezeken keresztül a történelmünk egy darabkáját is megismerhetjük.

Ági van?

Ma egy Ági Nektár Kft. néven ismert cég kínálja a letűnt kor népszerű italát, az Ági szörpöt. A mai világ szellemiségének megfelelően számos ízt kínálnak, köztük olyan nevekkel, mint a Mézes-Bodza Lime, a Mézes Levendula, vagy akár a Mézes Sült Alma. A reklámszöveget viszont azóta is használják, nem véletlenül.

A kedves, szerethető, mindannyiunknak sokat mondó környezetben megjelenő hangulatképeket lehet, hogy a tudatos tervezés szülte, lehet, hogy jobb híján használták őket, ennek nincs is igazán nagy jelentősége.

Amit ez a kisfilm megtanít, az a verbális kreativitás, az “Ági van?” kérdés jópofa szójáték. Bár nem szép egy élő személy jelenlétére a létigével rákérdezni, a reklámnak pont az a lényege, hogy nem tudjuk, hogy a kisfiú elköveti-e ezt a megbocsátható nyelvi bakit, vagy teljesen helyesen beszél, és arra kíváncsi, hogy a szörp elérhető-e.

Egy reklámnak nem kell A-listás hollywoodi sztárokat, vagy különleges effektusokat felvonultatnia ahhoz, hogy emlékezetessé váljon, sőt, egy igazán jó, kreatív alapötlet évtizedekre az emlékezetünkbe véshet egy brandet, míg a tengernyi csillogást könnyen lehet, hogy már másnap elfelejtjük. Avagy: ötlet van? 🙂

Pécsi kesztyű

Azt szokták mondani, hogy egy hirdetést, brandet legalább hétszer kell látnia a felhasználónak ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, a Pécsi kesztyűgyár által felkért reklámfilmesek korukat megelőzve innováltak: egy filmben mondják el annyiszor a brandnevet, hogy azt legfeljebb a súlyos memóriazavarokban szenvedők felejthessék el.

Pécsi kesztyű, Pécsi kesztyű, Pécsi kesztyű. Miért is ne, miért kéne ennél több? A hangsúly a szerethetőségen van, legyen kedves, barátságos, semmiképpen sem hivalkodó az anyag hangulata, ha ezt sikerül elérnünk, akkor az emberek még azt is elnézik nekünk, ha az agymosás legprimitívebb eszközeivel próbálkozunk.

Persze nem ez a korszak legjobb kisfilmje, valamiért mégis beleivódott a kollektív emlékezetbe, nehéz is lenne elfelejteni.

Hurka Gyurka

Ahhoz, hogy egyáltalán értelmezni tudjuk ezt a filmet, tudnunk kell, hogy ekkoriban gyakran előfordult, hogy egy-egy piac szereplői, pontosabban termelő közösen készíttettek hirdetéseket maguknak, ennek megfelelően most nem egy konkrét cég, hanem egy terméktípus “brandépítéséről” van szó.

Ebben az esetben a termék maga a hurka, semmi más, függetlenül attól, hogy pontosan hol, és kitől vesszük. De ez nem is igazán fontos a témánk szempontjából, a lényeg az, hogy a hangulatképeken, a kedves jeleneteken túl az alkotók a jól bevált kreatív zeneszöveg eszközéhez fordultak, el is érték a kívánt hatást.

A fülbemászó dallam mind a mai napig jelen van sokak fejében, ékes bizonyítékául annak, hogy ez az eszköz működik, ma is érdemes használni. Igazán jó, legalábbis fülbemászó dalszöveget írni nem könnyű, de nem is lehetetlen, egyeztessünk dalszerzőkkel, ne féljünk a kudarctól!

Skála Kópé

Ez a reklám már kísértetiesen hasonlít a modern hirdetésekre, adott egy konkrét brand, amihez kitaláltak egy reklámfigurát, és egy egy megint csak fülbemászó, kreatív szöveget.

“Bemegyek, kijövök, de milyen jól kijövök!” Remek szójáték, működik, tökéletesen passzol egy áruházhoz. Az egykor a mai Október huszonharmadika utcában lévő, mára már lebontott SKÁLA áruházról van szó, a Skála Kópé még hosszú évekig szerepelt különböző anyagokban.

Nem véletlen, hogy reklám- és kabalafigurákat mind a mai napig használnak a marketingben, persze a “túlkínálat”, pontosabban az óriási mennyiségű reklámanyag miatt ma nehezebb sikerrel járnunk ezen a téren is, mint valaha. De ez ne szegje kedvünk, sose vessük el ezt a lehetőséget sem!

Nem lehet megunni

Nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy a tejet, vagy a tejfölt meg lehet-e unni, ahogy valószínűleg a kenyér, és az oxigén fontosságáról is kár eszmét cserélni. Ezt a dalszöveget több tejipari termékhez is felhasználták, a fenti, a tejfölt -érthetetlen okból- népszerűsítő anyagnak az az érdekessége, hogy a készítők ügyesen ráéreztek arra, amit ma már tanítanak is: konkrét felhasználási lehetőségeket kell kínálni a befogadónak, nem csak általánosságban beszélni a termékről.

Ennek ellenére ez a reklámfilm legfeljebb kortörténeti érdekesség, ahogy a már amlített hurka esetében is, a tejiparban is előfordult, hogy általában a termékcsaládot, és nem egy konkrét céget népszerűsítő anyagok készültek. Ezt leszámítva ez a kisfilm nem sokat ad nekünk, legfeljebb újra emlékeztet a dalszöveg, mint remek eszköz fontosságára.

Jó-jó-jó-jó-jó-jó

Ehhez nincs mit hozzátennünk, ez a reklámfilm egyszerűen jó, annak ellenére is, hogy a karakterek, a kissé sötét fényképezés mai szemmel már igencsak furcsává teszik, mégis működik, évtizedek múltán is.

Ismét a dalszöveg eszköze, nem azért használták ezt agyon akkoriban, mert nem volt más ötletük, hanem azét, mert nem volt más lehetőségük, a dalszövegírás, és az élőszereplős megoldás a lehető legolcsóbb. A “jó-jó-jó-jó-jó” viszont a fülbemászó dallamok között is arat, és ez jó.

Mi a tanulság?

Az első tanulság mindebből az, hogy a szocializmus rossz dolog, de ezt eddig is tudtuk. A második, már sokkal fontosabb tanulság az, hogy még nehéz körülmények között is lehet jót alkotni, csak akarni kell.

Mi a közös a szocializmusban, és egy kezdő vállalkozásban? Természetesen az, hogy nincs pénz szinte semmire, éppen ezért a kreativitásunkhoz kell fordulni. A fenti reklámfilmek közül valóban van olyan, ami a szekunder szégyen határát súrolja, vagy akár át is lépi, ez tény és való.

Azonban olyan is van, amit 1:1 megoldásban újra lehetne forgatni, és ma is lemehetne a TV-ben, sőt, akár jobb eredményeket is elérhetne, mint egynémély mai megoldás.

Aki szeretne elmélyedni több évtized magyar reklámfilmjében, annak ajánljuk az alábbi videót, közel két órán keresztül csodálhatjuk a “legfinomabb terrorizmust”, vagyis az üveges halászlét, amit katonáknak kell hatástalanítaniuk, a garázsokból kiguroló MARC óriáscipőket, vagy a biztosítás fontosságáról társalgó épületszobrokat.

A cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
https://minner.hu/hurka-gyurka-es-agi-mit-tanitottak-a-szocializmus-kedves-reklamfilmjei/