Büszkeség

hands-1923185_640.png

Ez a járványhelyzet, a Covid, a lezárások, és úgy maga a helyzet, amibe belekerültünk nemcsak egészségügyileg és mentálisan, de gazdaságilag is válságot okozott. Tudjuk ezt, és látjuk is sajnos. Leírtam már tavaly, ez a válság mennyiben más, mint volt a 2008-as, de most nem magáról a válságról szeretnék beszélni, hanem egy érdekes vetületéről. Egészen pontosan a vállalkozókról.

A munkánk elsősorban a kisvállalkozásokkal és a közepes méretű vállalkozásokkal hoz össze, így az elmúlt egy évet egy kicsit az ő szemükön keresztül is láttam. Nemcsak azokkal a cégekkel beszéltem, akiknek dolgoztunk vagy dolgozunk, másokkal is kellett részben munka, részben egyéb okok miatt is tárgyalnom. És kialakult bennem egy kép, amit szeretnék megosztani.

Azt látom, hogy miközben ez a mostani helyzet a vállalkozások jelentős részének rossz vagy nagyon rossz, és csak keveseknek hoz több bevételt, mégsem látok nagy elkeseredettséget, mégsem látom azt, hogy bárki is feladná a vállalkozását. Tudom, vannak ilyenek is, de akikkel összehozott a munka, az elmúlt egy év, mind láthatóan kitartó és elszánt. Összeszorított foggal, adott esetben a tartalékok felélésével, de életben tartják a vállalkozásukat. Nem fogják sokáig bírni, de ha tavaszra megszűnnek a korlátozások jelentős része, ha visszatér legalább egy kicsit jobban a fogyasztási kedv, akkor ott fognak állni, és működni fognak.

Miért fontos ez? Miközben a GDP számait a nagy multicégek, az itthoni összeszerelő üzemek adják (annyira, hogy mondjuk ha az Audi gyár Győrben leáll egy hetet az meglátszik a negyedéves GDP-ben), addig a mindennapi szolgáltatásokat, az ételen és tartós fogyasztási cikkeken túli termékeket jórészt kis vagy közepes vállalkozásoktól vesszük. Ezek a vállalkozások adják azt a pluszt, amelytől adott esetben élhetőbb lesz a városunk, az országunk. A kis- és közepes vállalkozások, vagyis a kkv-k egész egyszerűen fontosak.

De most nehéz, sőt, nagyon nehéz a helyzetük. Sok olyan emberrel beszéltem, aki a Covid előtt vágott bele felújításba, kezdett el fejleszteni – majd mire készen lett, be kellett zárnia, vagy visszaesett a fogyasztás. Ők is előre menekülnek. Olyanokkal is beszéltem, akik hitelt vettek fel, hogy fizetést tudjanak adni, ne kelljen elküldeni mindenkit.

És kialakult bennem egy kép. Egy olyan kép, amely azt mutatja, van kitartás, van vállalkozási kedv és főleg van akarat itthon. És emiatt most nagyon büszke vagyok. Nagyon büszke vagyok azokra, akik függetlenül a lehetőségektől, a támogatásoktól, a lezárásoktól, a sokszor teljesen értelmetlen szabályoktól, de még talpon vannak, és talpon is akarnak maradni.

Büszke vagyok és szorítok mindenkinek. Éljük túl együtt ezt az időszakot!

<!–

–> BüszkeségA cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
https://onlinemarketing.blog.hu/2021/02/26/buszkeseg_326