social-media-1989152_640.jpg

Sokan talán már nem is emlékszenek rá, de amikor az internetes kommunikáció elindult, akkor két olyan ígérete volt ennek a megoldásnak, amely könnyen elkápráztatta az embereket. Az egyik a nemzetköziség (amit felraksz a webre, az az egész világon elérhető), a másik pedig az, hogy mindezt megkapod ingyen.

Az első ígéret, a nemzetköziség, természetesen igaz. Persze sok korlátozó dolog van, például egy magyar nyelvű tartalom hiába érhető el technikailag egy malájnak, ha a nyelvi korlátok miatt nem tudja elolvasni. De elérhető – és egy megfelelő nyelvű tartalom már valóban olvasható is számára. Ez akkor volt nagyon erős lehetőség, amikor még egyáltalán nem volt triviális a nemzetközi kommunikáció. Azonnali kommunikációra csak a telefon volt elérhető, de a nemzetközi hívások finoman szólva sem voltak olcsók, ezen felül a hagyományos média volt, amely jobbára helyi mindenhol. A globális kommunikációs márkák, amik ma közismertek, mind maximum 20 évesek. Persze a hagyományos offline márkák ismertek voltak, de nem voltak könnyen elérhetőek (itt elsősorban a nagy nevű újságokra gondolok).

A nemzetköziség ígérete tehát igaz volt és működik a mai napig.

De az internet másik nagy ígérete az ingyenesség. Felrakok egy weblapot, azt megtalálják az emberek, és jön az üzlet, költeni se kell rá. És igen, természetesen tudunk ilyen példákat előhozni, akár most is, de nem ez a jellemző. Nagyon nem.

Először is: ez, amit leírtam, egyáltalán nem ingyenes. Tárhely kell, el kell készíteni a weblapot, foglalkozni kell vele. Persze ez aprópénz ahhoz képest, mintha vennénk valahol a fejlett világban egy tévéreklámot, de akkor sincs ingyen.

Aztán kiderült, hogy ez így önmagában nem elég. Kellenek a hirdetések, sőt, kell a keresőoptimalizálás, aztán kell a közösségi média jelenlét, meg kell a… Szóval sok olyan dolog kell, ami pénzbe kerül.

De azért megmaradtak nekünk az ingyen dolgok: az ingyenes információk (hírek), az ingyenes szolgáltatások (pl. Facebook). Csak aztán ezekről is lassan kiderült, hogy amiért nem fizetsz, ott nagy valószínűséggel te vagy az áru. És bár ez sokáig nem volt probléma, de mára egyre több embert zavar, hogy az adatainak a megszerzésével mindenféle célzott ajánlatokat kap, vagy valami egészen másra is felhasználják azokat.

De az „ingyen” ígérete továbbra is velünk van. Sok olyan dologért nem vagyunk hajlandóak fizetni az interneten, amiért hagyományos módon fizetnénk. Tipikusan ilyen a hírtartalom, de például a zenék és a filmek is nagyon sokáig ide tartoztak – és sokaknál tartoznak ma is.

Ez csak azért probléma, mert – ahogy arról sokat és sokszor írtunk – a régi üzleti modellek nem működnek, újakat kell találni. Illetve…

Van itt egy hír:

a The New York Times-t kiadó vállalatcsoport csütörtökön közzétett harmadik negyedéves jelentése szerint a digitális előfizetésekből származó bevételek most először meghaladták a nyomtatott újság előfizetőitől befolyó pénzeket.

Az egyik legfejlettebb piacon, az egyik legerősebb brand már itt tart. Kellett ehhez olyan 20 év, de úgy tűnik, van élet az online világban is, az „ingyen” ígéretén túl. Ez lehet, hogy kivétel, de lehet az is, hogy egy trend. Egy olyan trend, ahol ismét hajlandóak leszünk fizetni azért, ami értékes, és ismét mi vesszük meg a híreket, és nem azok vesznek meg minket.

Az „ingyen” ígérete lassan elmúlik. Kellett ehhez egy egész generációnyi idő…

<!–

–> A cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
https://onlinemarketing.blog.hu/2020/11/12/az_ingyen_igerete