internet-315799_640.jpg

Valamikor a kilencvenes évek elején lettem vállalkozó. Csináltunk egy reklámirodát, eleinte ketten, majd hárman lettünk. Készítettünk print kiadványokat, terveztünk hirdetéseket, csináltunk mozireklámot, és már akkoriban is elláttuk néhány cég marketing tevékenységét. Szerveztünk kiállításokat, csináltunk rádiót, vagyis körbejártuk a reklámipar minden olyan elemét, amit egy vidéki nagyvárosban lehetett.

Internet nem volt még sehol, az eladás telefonon keresztül ment legjobban, de persze működtek az ajánlások és az újsághirdetések is. De az üzleti bizalom lényegében mindig a személyes találkozások alkalmával épült fel. Találkoztunk az ügyfelekkel, beszélgettünk. Figyeltük a reakciókat, és arról beszéltünk, ami őket érdekelte, azt a tudásunkat domborítottuk ki, amire szükségük volt.

Aztán én 1996-ban belekóstoltam az internetbe, elkezdtem weblapokat készíteni, és adtam el online hirdetést is. Nem volt egyszerű, hiszen ez még az az időszak volt, amikor magát az internetet kellett magyarázni, ez az az időszak volt, amikor az otthoni internet a betárcsázós internet volt – vagy telefonáltál, vagy interneteztél.

A kétezres évek elejére vált az online piac akkorává, hogy megjelentek benne a nagyobb pénzek, és egyre több cég gondolta azt, hogy az üzletének az építése az interneten is történhet. Ekkoriban jelentek meg az első olyan weboldalak, amelyek már nem katalógusként működtek, hanem konkrét értékesítési célokat kellett megvalósítaniuk. És akkor kezdtük el megtanulni, hogyan lehet ezt jól megcsinálni.

Az internetes értékesítés ugyanis egy jelentősen lebutított, személytelenné vált értékesítési folyamat lett. Elmaradt a személyes találkozás varázsa, elmaradt az a lehetőség, hogy figyeljem az ügyfelet, elmaradt annak az esélye, hogy azt és csak azt mondjam el, amire szüksége van. Az első weblapok ennek megfelelően mindent el akartak mondani, és mindent arról akartak elmondani, mivel is foglalkozik a cégünk.

Aztán persze megtanultuk, mennyire izgalmas értékesítési tölcséreket lehet felépíteni az online világban, megtanultuk, hogy működik az eladás automatizálása, de legfőképpen megtanultuk, mitől válik hatékonnyá egy weboldal.

És még egy dolgot meg kellett tanulnunk: az interneten annyit és csak annyit látnak a cégedből, amennyit megmutatsz. Ami a weboldaladon, a blogodban, a Facebook oldaladon, a LinkedIn-ne, az Instagramon van rólad, azt fogják megismerni. És persze meg fogják ismerni a tőled független véleményeket is, de arra kevesebb közvetlen hatásod lehet.

Vagyis az interneten nem lesz személyes találkozó. Nem tudod a nonverbális reakciókból kitalálni, mit kell mondani. Az interneten az van, amit odaraktál. A fent felsorolt megjelenési lehetőségek közül pedig a legfontosabb a saját weblapod. Ha valaki érdeklődik a céged iránt, akkor nagy valószínűséggel meg fogja nézni a weblapodat is, és azt fogja gondolni: a céged az, amit a weboldalon lát.

Ezért tartjuk egyébként fontosnak a mai napig a saját weblapot, hiszen az a legjobban formálható, legkevésbé kötött megjelenési lehetőség. És bár nagyon jó egy Facebook oldal, nagyon hasznos a LinkedIn oldal, jó lehet egy Tumblr jelenlét, de a saját weboldal esetében sokkal kevesebb a szabály, sokkal nagyobb a szabadság.

Vagyis az online jelenlét egyik alapja mindenképpen a weboldal. És ha weboldalad van, akkor meg kell tanulnod: az vagy, az a céged, amit az érdeklődők a képernyőn látnak. Nem több, nem kevesebb.

És hogy milyen egy jó weboldal? Erről majd később írok!

<!–

–> A cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
https://onlinemarketing.blog.hu/2018/11/29/a_weboldalad_a_ceged