A remarketing az online célzás gyilkosa?

s-l300.jpg

Ha látsz egy hagyományos hirdetést, akkor ritkán jut eszedbe, hogy az direkt neked, és csak neked szól. Nem tartunk ott, mint a Különvélemény című filmben, ahol retina-szkenner alapján jelentek meg célzott hirdetések közterületen.

[embedded content]

Az online térben persze nagyon régóta használunk célzást. Önmagában az, hogy melyik weboldalon jelentetjük meg a hirdetést már célzás, de az időzítés is az. Igaz, ennél tovább mentünk, és igyekszünk minden elérhető adatot felhasználni. Az első komolyabban célozható hirdetés a direkt levél volt. Persze ez nemcsak az online térben igaz. Viszont az e-mail célzása jellemzően olyan adatok alapján történik, amit megadunk az adatgazdának, vagyis tudunk arról, hogy használni fogják.

A célzások széles körét aztán persze azok a szolgáltatások hozták el, amikbe regisztrálni kell, hogy végül eljussunk a közösségi médiáig, azon belül is a Facebook-ig, ahol rengeteg adatot megadunk. És mindeddig nem is volt baja senkinek a célzással: a hirdető örül, hogy kisebb a holtszórás, a fogyasztó meg igazából ebből csak annyit lát, hogy talán kevesebb olyan hirdetés jelenik meg, ami őt nem érdekli.

Aztán pár éve megjelent a remarketing/retargeting: ha valaki járt a weboldalunkon, akkor ez alapján céloztuk meg. Más üzenetet kaphat, ha már járt nálunk, és ha tudjuk, hogy mit nézett meg, akkor azt is tudjuk, mi érdekli. A remarketing egy nagyon hasznos eszköz: ismerjük az érdeklődését a fogyasztónak (hiszen megmutatta), és ezzel direktbe olyat kínálhatunk, ami kell neki.

Jól hangzik, igaz? De van ezzel egy nagyon nagy baj: a fogyasztó elkezdte látni, hogy mi látjuk őt. A fogyasztó elkezdte felfogni, hogy mennyi rengeteg adatot gyűjtünk róla. És a fogyasztó elkezdett megijedni…

Mára ott tartunk, hogy egyre többen feltételezik, hogy a Facebook ésvagy a Google a telefonbeszélgetéseket is hallgatja, és ez alapján céloz. Mert megjelent egy olyan hirdetés, amiről fél napja beszélgetett valakivel mobilon… Lehet erre azt mondani, hogy nem igaz? Hiszen látja, hogy megjelent a hirdetés!

A remarketing egy látható célzás, amit ráadásul úgy valósítunk meg, hogy nem kell a fogyasztónak ehhez adatokat megadnia. A viselkedését figyeljük, és ez alapján célzunk.

Jól, vagy rosszul. És egyre többször rosszul. Mert azt már megtanulta minden webshop tulajdonos, hogy remarketing kell. De azt már nem, hogy az erőszakos remarketing nem sokat ér. Azt meg főleg nem, hogy ha olyat hirdetünk a vevőnknek, amit már megvett, akkor az teljesen fölösleges pénzkidobás. A remarketing egy könnyen használható eszköz, amit nagyon könnyű elrontani.

Ez a könnyű elronthatósága az, ami miatt egyre többen utálják. De ezt nem úgy fogalmazzák meg, hogy béna a hirdető, mert rosszul célozza rám a remarketinget, hanem sokkal egyszerűbben: az online célzás rossz, értem??

Ezért gondolom azt, hogy a remarketing egy kicsit megöli az online célzást: elriasztja a fogyasztókat, és miközben valójában hatékony eszköz, rombolja a piacunkat. Kár érte.

Az egészben az a legszebb, hogy egy olyan célzás miatt alakul így, ami valójában még a fogyasztót is segíti, és igazából minimális adatgyűjtés kell hozzá. Vannak ennél sokkal érzékenyebb és sokkal érdekesebb adatokból dolgozó célzások is, csak azok nem annyira közismertek.

Most egyébként úgy tűnik, az Apple elkezdte kiönteni a vízzel a gyereket is a kádból: az új Safari már egy csomó olyan cookie-t nem őriz meg, ami kell a célzás. És erre még büszke is:

safari.png

Így aztán kicsit visszalő minket, hirdetőket a digitális középkorba. De nyugi, lesz más megoldás! Igaz, van tanulság is: kénytelenek vagyunk titokban célozni, úgy, hogy ne legyen ennyire látványos. Nemcsak a retina-szkennereket kell elfelejtenünk egyelőre, de a látogatás alapján történő célzást is. 

Vagy legalábbis tegyünk így. Ne derüljön ki, mi mindent tudunk még a fogyasztóinkról!

<!–

–> A cikk eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://onlinemarketing.blog.hu/2017/10/02/a_remarketing_az_online_celzas_gyilkosa